Egy lap és egy nap a Százholdas Pagonyban.

Szép emlék a boldog békaidőkből!

A Százholdas Pagonyt uraló banda tagjai (nem teljes körűen, lásd fentebb) sétálni indultak birodalmukban. Úgy döntöttek, egy nap kikapcsolódás nekik is jár, ne csak mindig azt kelljen csinálniuk, amit ez a Milne, meg a nyálas Hollywood, és a több ezer kontrollálhatatlanul agyament író kitalál nekik. Hogy bizonyos RG-ról már ne is beszéljünk, aki a főnök.

Szóval, hogy ne szaporítsam a szót -márpedig miért ne tenném, ha jól esik, senkinek semmi köze hozzá, úgyhogy-, elindultak. Mivel még mindig csak gyanúsítottak, ezért nem írok teljes neveket, csak kezdőbetűket meg fajokat, ami. Tehát, a társaságba tartozott M, a mamlasz medve; F; aki egy szamár szamár; T, a haláltmagvető tigris; Ü, a robbantás- és fegyverszaki ürge; K, a zsebes kenguruanya; ZS, a zsebes kengurugyerek; B, a mindentlátó bagoly; MA, a gyáva aligdisznó; valamint NY, a cateringes.

Szóval, a főnök, valami RG, az összesíbolt pénzből már két hete a Bahamákon nyaralt. Nem két kézzel, hanem még többel is, de néha kézzel-lábbal szórta a suskát; kaszinózott és nőzött. Ezen tényről a banda tagjainak nem volt tudomása.

Szóval, ahogy így elindultak, nagyon vidáman tették meg ezt. Végtére is úgy tűnt, kiszabadulhatnak a mesei klisék rabságából, legalább egy napra. Ragyogó szép idő volt, sütött a nap (mint a mesékben), s a séta végére NY valami különleges finomsággal kecsegtette őket (mint a mesékben), amit ők -annak rendje és módja szerint- be is szoptak (az ígéretet). Na most, a finomság egy poshadt, répaízű répatorta volt; olyan, amilyenből már 153-at megettek; ez lesz a 154. Mindenki szép ruhát vett fel, már akinek amije volt. Maradjunk annyiban, hogy nem voltak túlöltözve (akárcsak a mesékben). A F nevűnek még a farkát is a helyére rajzszögezték, eléggé feleslegesen. Mindegyik hülye mesében elvesztette. Jó, a végére mindig meg is lett (mint a mesékben). Még olyan mese is van, amelyik csak erről szól. Atyám!

Szóval, minden úgy történt, ahogy a mesékben. Ennyit a szabadságfokokról, homokozó gyerekbarátaim.

Szóval, a menet elindult. Ne kérdezzétek, honnan hová; elégedjetek meg a puszta ténnyel. A normál menetsebesség felvételével (=vánszorgás) mára én is abbahagyom, mert eljött az ágyba fekvés ideje. Haha, viccös; az ágyba vizelést holnaputánra tartogatom...

A történetet pedig holnap -jan. 04-én- folytatom.

Szóval -ahogy ígértem és egyben fenyegetőztem vele- ma folytatom. Tehát bandukoltak az erdei ösvényen. Árnyalva a képet, T összevissza pattogott, akár a gumilabda, mint mindig. F meg-megállt mindenféle kórót legelni; voltak fenntartásai társa különleges finomságával kapcsolatban, mint mindig. Még mielőtt végleg lemaradt volna, nehézkesen és panaszkodva a többiek után ügetett, mint mindig. Ü-nek a felszíni közlekedés elég nehézkesnek bizonyult, így -fegyverarzenáljával együtt- eltűnt egy lyukban, hogy pillanatokra rá -jóval a kemény mag előtt- előbukkanjon, mint mindig. B értelemszerűen reppelt egyik ágról a másikra, mint mindig. A kemény mag -K, NY, M, MA és ZS- együtt, beszélgetve, mint mindig. Ne kérdezzétek, miről, és -szerintem- jobb is, ha nem tudjátok, mert belehülyülnétek. Nekik már sikerült, de őket ez nem zavarja, mert közel azonos szinten csököttek. Kivéve persze a főnököt, aki -mindezenközben- a Bahamákon épp egy százdollárost csúsztatott a mellette fekvő lány bugyijába, aludt állapotban.

Szóval, a fiatalkorú zsebes ZS picit mindig előbbre ugrándozva, egyszerre csak elrikkantotta magát:

-Állj! Hát ez meg mi?

Szóval, az ilyen felszólítások alkalmával hirtelen az egész banda összezáródott, egyrészt kíváncsiságból, másrészt egy nagy család. Bár ez utóbbi közhelynek tűnik, nemsokára meglátjuk, hogy.

Szóval, ott állták körül a zsebmetszészet ifjú mesterét, ki is egy zümmögő izére mutatott, amelyik egy virágon ügyködött. Mindenki kötelességtudóan hümmögött, mintha nem tudná, miről is van szó. Különben tényleg nem ismerték, mivel a lusta és fafejű íróknak nem akarózott még több állatot a történetekbe vinni; így is elég nagy állatság az egész. Még a tolvaj medve is csak méhekkel találkozott ezidáig; ez meg nem az volt.

-Gyermekem, hát kérdezd meg tőle! -vágta ketté finom hangjával a lassan idegesítővé váló hümmögőkórust K, a zsebmetsző-részleg vezetője és anyja. ZS-nek.

Szóval, erre ZS segítségkérésileg felnézett a rablóbanda tagjaira, kik is bátorítólag és bárgyún bólogatva, visszamosolyogtak rá.

-Szia, izé! Nem ismerlek, ezért elárulnád nekem, ki is vagy, mert különben szétlőlek, mint szódás a lovát?- rebegte angyali ártatlansággal, s előhúzván egy méretes mordályt is.

-Szia, izé! Én sem tudom, te ki vagy, de elárulom neked, hogy én bizony egy lódarázs vagyok! Apukám ló volt, anyukám meg darázs! Zzz, lehet, hogy fordítva? -elgondolkodva hova-tova.

Szóval, nagy örömujjongásba kezdett a társaság, mondták a kiszsebesnek, hogy, ...látod, ez volt a lódarázs!!! Maga-maguknak nem volt füttyük se, kik is voltak a szereplők az ismeretlen mondandójában, de a származási viszonyok emígyen történt tisztázása boldog örömmel töltötte el rablótolvaj lelküket.

Jóccakát, holnap találkozunk. Azaz 5-én, szerdán.

Szóval, továbbra is séta-fika. A társaság tette, amit a gyerekek elvárnának tőle: egyik ugrált, másik bujkált, a harmadik meg elől járt, a központ beszélgetett régebbi-újabb jól sikerült rablásokról-betörésekről; ilyenek. Egyszerre csak egy újabb szerzet került útjukba, egy madár. ZS nagyot visított:

-Állj! Hát ez meg mi?

A tanulékony ZS már tudta, ilyenkor mi a teendője, hogy elkápráztassa a többieket.

-Szia, izé! Nem ismerlek, ezért elárulnád nekem, ki is vagy, mert különben úgy lerottyantom rólad a tolladat, hogy utána már csak a Chanel-butikból tudnál esetlegesen öltözködni?

Szóval, váratlan fordulat történt. Megszólított reagálása következik, szó szerint:

-Heee?!?!

ZS és a többiek meglepetésben törtek ki. Házakba meg be. Most mi legyen? Megtanácskozván a dolgot, a tökfilkó újra próbálkozott:

-Szia, izé! Ki vagy te?

-Heee?!?!

Hátra hőkölés, tanács talanság. Megszólított érzékeli a problémát, így folytatja, késleltetve.

-A helyzet az, hogy kissé nagyot hallok. Ezért ilyen kicsit nem hallok, mint te. Egy olyan nagyot biztos hallok, mint az ott- s ezzel rámutatott F-re, aki csak most érte utol az eseményeket.

-Aha, hát persze! Ha ló nincs, a szamár is megteszi. Hát persze! -nyavalygott volna még bőven, de a répatortaförmedvény kiagyalója és egyben elkövetője közbevágott, jelen esetben egy huszárkarddal. A dolog huszárvágásnak bizonyult, mert.

-Lárifári, ne nyekeregjél már annyit, F! Annyi lenne a dolgod, hogy megkérdezd tőle, ki is ő!

-Méért, nem tudja?

NY a haja helyett a hátszőrét kezdi tépni:

-Áááá!!! Ő biztos tudja magáról, hogy ki, mi viszont nem tudjuk!

-Akkor kérdezzük meg tőle!

-Áááá!!! Már megkérdeztük!

-És mit válaszolt?

-Semmit!

-Toldd a torkához a jatagánodat, akkor majd fog! Méért pont én?

-De nem hallja, az a probléma!

-Méért, süket?

-Lehet!

-Akkor meg miből gondolod, hogy engem meg meghall?! Jobb ennek, ha meghal! Lődd le, azt menjünk; már nagyon kíváncsi vagyok a meglepetésre!

-Jaaj, már én is hülye vagyok; nem süket, csak nagyot hall!

-Szóval, szerinted én hülye vagyok?!

-Ilyet én nem mondtam, F!

-Azt mondtad magadra, hogy én is! Akkor én is?!

-Dehogy F, ugyan már, dehogy! Csak én, én, én! De én nagyon...! Vagyis, megkérdeznéd már végre ezt a jómadarat, ki is ő? De jó hangosan, hogy értse!

-Tudhattam volna, hogy a kulimunka mindig a pórszamaraknak jut... Na jó, ZS kedvéért!

-Kiiii vaaaagy teeee!!!!! -szólította meg orkánerejű hangon F az ismeretlent. Na most, aki ott a lábán állt, az csak állt, mert úgy feldőlt, mint a pinty (látott már valaki mintapintyet?). A fák megdőltek, a levelek repkedtek elfelé; a szokott dolgok, részletezze őket Csehov. Egyedül szólított maradt rezzenetlen, mondanom se kell. A kárvallottak lassan összekotorták magukat meg egymást; ki innen tápászkodott fel, ki meg amúgy. ZS-re például NY hátsójában bukkantak; pofailag épp nem maradt szobatiszta, de még növésben van; ezzel biztatták anyját a többi martalócok. Amit egyébként mindenki tud. Hogy még növésben van. Attól még nyúlkakás marad a feje, úgy nyakközépig.

Közben RG lepotyogott az ágyról, távijedtében. További alvásában a dolog egyáltalán nem zavarta, jelentősen hortyogott tovább a földön. Megszokásból egy százdollárost dugott a szőnyeg zsebébe, aki ezt köszönte szépen, leballagott a bárba, centre pontosan leitta magát és a kapott suskát, majd fizetés nélkül felröppent, és el. Ez a repülő szőnyeg, rövid, ámde nyilvánvalóan abszolút hiteles története; ha jók lesztek, ezt is elmesélem nektek, egyszer. De csakis egyszer.  

-Azért máskor nem kéne ilyen bizalmasra venni a figurát, haver! Szóval, köszi a kérdést, én a siketfajd vagyok. Apám siket volt, anyám meg fajd. De lehet, hogy fordítva?- morfondírozta össze magát, ügyetlenül szárnyra kapott, s el.

Szóval, a hangviharvert társulat nehezen bár, de összekapta magát, s egyedei újra ZS fölé gyűltek, hogy már megint. Elvégre a való világ horizontjai túlnyúlnak a zsebtolvajláson; de szép is az élet!

Szóval, miután így szépen kielégültek magukkal, úgy döntöttek, ott helyben letáboroznak. Több okot is találtak a dologra, de a legfőbb az volt, hogy a F által keltett vihar úgy megtépázta mind ruházatukat -azaz, akin egyáltalán szokott lenni bármi is, most az is rongyokban-, mind személyüket -összevisszavertek voltak, meg fel-alá is, és akkor ZS-ről ne is essék szó- illetően. Már éppen a zagyva torta nyitásához értek volna vala, mikor is egy madár röppentyűzött alá le a földre, az égből. Vagy a fáról. Elébük. Volt benne valami ismerős. Más sem kellett ám a szarosfejű ZS-nak! Előpattant, mint korai retek az ágyásból!

-Na, ha már itt itt vagy, akkor azonnal mond meg nekem, ki vagy te!- förmedt rá a jövevényre gyermeki cérnahangján, egy benzinmotoros fűrészt lengetve maga fölött, a jómadár irányába hadonászolva.

-Igazán akarod tudni?- kérdezte a megkérdezett, kicsit gúnyosan. Ketten kissé hátrébb húzódtak a tömegből.

-Gondolod, hogy csak úgy, merő időtöltésből akarom tudni? Azt hiszed, érdekel is engem? Reggelre úgyis elfelejtem! De ha már megkérdeztem, akkor válaszolj, mert bontott madarat csinálok belőled ezzel az izével, ni!

-Hát jó, akkor tudd meg: én vagyok a fülesbagoly! -szünet.

Szóval, a mosolygó gengsztereknek -hangsúlyozottan lassan- elkezdett leesni a tantusz. Ez alól örök kivétel volt M, MA és maga ZS.

-Ahogy a többiek is megmondták, tőled is akarom tudni, ki volt az apád meg az anyád- M és MA mosolyogva bólogattak, hogy milyen kis karakán vagy karakül ez a ZS; jól megmondta neki, a kutyafáját!

-Hát jól van, látom, hogy a szivacsos agyatokkal úgysem jönnétek rá! Tehát: apám Füles, anyám meg Bagoly volt!- mondta, kisbetűkkel.

Szóval, végre leesett, mindenkinek. A két érdekelt kissé hátrább állt. Pontosabban B F hátán feküdt, széttárt szárnyakkal. Szerelmesen ölelte a szamarat. Mindenki letuffadva nézte őket; volt, aki hitetlenül meg-megrázogatta a fejét. Totál döbbenet! Nektek is, ugye? Még én is a hatása alatt állok; vagy ez a fűé?

-Így hát most már tudjátok! Titkos szerelmünk gyümölcse áll előttetek! A mi közös titkunk pedig már nem titok többé!- rebegte megindultan B.

A szamár bőgött. Egy iszonyat volt hallgatni. Rá. Őt. Öt percig. Ujjpercig.

Szóval, a bili kiborult. Itt így, RG szobájában meg valóban. Nincs benne semmi csodálni való, ami itt már hetek óta folyik, attól még a villanyóra is kiakadna. Baromi szerencséjére a földönfekvőnek, az illető tartalma az ellenkező irányba kezdett csordogálni, lejtésileg. Mindenesetre, RG neki is a kezébe gyömöszölt egy újabb százdollárost. Aludtan, mint a tej. Ennek ő úgy megörült, hogy talmi boldogságában táncra perdült, át-keresztül a szobán, ki az erkélyre, ahonnan -zsupsz!- lepottyant. Az eset eléggé összetörte, a kapott zseton örökre eltűnt, a rendőrségi jegyzőkönyvben már nem is szerepelt. Ennyit életről-halálról!

Szóval, ennyi. 

 

  

Kisztihand!          

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Egy mesés nap a Százholdas Pagonyban
Csak egy mondat, minden egyes nap! - © 2008 - 2025 - csak-egy-oldal.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat